Amikor menyasszonyomat tavaly egy törpenyuszival leptem meg születésnapjára, nem hittem volna, hogy egy ilyen kis állat ennyire hozzá tud nőni az ember szívéhez.

Már akkor sejtettem, hogy a törpenyuszik azzal próbálnak kibabrálni az evolúcióval, hogy hatalmas szemeket és puha kis bundácskát növesztenek, az ember pedig nem tud róluk nem gondoskodni.

A nyuszi a Misi nevet kapta, ha pedig rosszalkodik, Pihálynak becézzük… (hála Istennek, egyre kevesebbszer teszi, szobatisztaságra nevelhető). Bara Zoli barátom nevezte őt el Nyulas Misinek. Azt már csak mi tettük hozzá, hogy Nyulas Misi, aki pakkot rakott…

Misike édes, nincs rá jobb szó. Nem ad ki hangot, ha jól érzi magát a fogait csikorgatja. Elfogadott minket fajtársainak, amit az is bizonyít, hogy szeret minket nyalogatni.

Nyúlnevelési tanácsokért a törpenyúl honlapra szoktunk látogatni.