Mert úgy szerette egymást anya és apa, hogy úgy döntöttek, ezt Isten és az anyakönyvvezető előtt is megerősítik.
Magyarországon sajnos a hivatalok nem fogadják el az egyházi esküvőt, ezért két szertartást kellett szervezni. Az egyházi esküvő előkészítése gördülékenyen zajlott, apa kikérte a keresztlevelét a lévai plébániáról és mivel a latin nyelvet mindkét helyen bírják, nem kellett a fordításokkal vesződni. Ezután anyával részt vettek a jegyesoktatáson, így felkészültek a házasságkötésre.
A hivatalos rész természetesen sokkal bonyolultabban zajlott. Magyarországon (ahol anya született) ugyanis igazolást kértek arról, hogy apa nem házas, Szlovákia azonban (ahol apa született), nem állít ki ilyen igazolást. Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy a Lévai Anyakönyvi Hivatal kiadjon egy igazolást arról, hogy nem ad ki igazolást, majd ezek után apa tett egy becsületbeli nyilatkozatot Magyarországon közjegyző előtt, hogy még soha nem volt házas, jelenleg sem él házasságban semmilyen létező, vagy esetleg megszűnt ország jogrendje szerint (állítólag egy lengyel-szlovák házasságot hasonló okokból inkább Szlovákiában tartottak meg végül, mert Lengyelország nem fogadta el a becsületbeli nyilatkozatot).
Ti már biztosan nem értitek ezeket a problémákat, de sajnos az Európai Unióban a 21. század elején több ilyen furcsa szabály is létezett.
A nagy napra július 25-én került sor és anya és apa tényleg nagyon boldogok voltak. Sokan eljöttek személyesen is gratulálni és osztozni örömünkben. Jellemző volt a lagzi hangulatára, apa nagymamájának testvére, a 95 éves Mariska néni hajnali háromkor megjegyezte anya édesapjának, hogy a kezdetektől figyeli (az egyébként garamkövesdi) zenekart, de még nem ismételtek számot…
Apáék kicsit vártak még a nászúttal pár napot (addig berendezték a lakást), majd elindultak a napfényes Toszkánába. Misi nyuszit addig elhelyezték anya egyik barátnőjénél, akit aztán visszatérve még jobb húsban találtak, mint indulás előtt.
Toszkánában minden gyönyörű. A természet, a dombok, a szőlők, a táj, a tenger, az épületek, a szobrok, a kézzel tapintható és átélhető reneszánsz. Mondjuk egy kicsit drágák és eszeveszett módon vezetnek arrafelé, de azt hiszem, anya és apa nem találhatott volna szebb helyet a nászutukra. Szerencsére karcolásoktól mentesen érkeztek meg egy hét után, és élik azóta is együtt boldogan immár közös életüket.