Bevezetés (amelyben a szerző felvezeti a témát):
Ha létezik a közéleti nagykorúságnak biztos jele, akkor az az, ha az emberről elkezdenek pletykákat terjeszteni (a napokban kedvenc kávézónkban kezembe került Szvetelszky Zsuzsanna A pletyka című tudományos értekezése – most már azt hiszem, el fog kelleni olvasnom). Nos, ha nem is örömmel, de jelenthetem, hogy már rólam is elkezdtek gyártani mindenféle szóbeszédet a „jólértesültek“.
Problémafelvetés (ahol a bejegyzésírásra ösztönző esemény megfogalmazódik):
A háromnaposra nyúlt balatoni hosszúhétvégéről hazaérkezve (ajánlom mindenkinek a balatonedericsi Afrika Múzeumot és a gyenesdiási kisstrandon büfésbéláék lángosát) azzal fogadtak, hogy Pozsonyban (!)„úgy hallották“, két barátommal együtt átlépünk a Híd-ba.
Kifejtés (amit megelőz egy nagylevegő)
Nos. Az MKP-ban sokszor lehet hallani sokféle híresztelést sokmindenkiről. Az ember ezeket vagy elkezdi komolyan venni és mindenhol árulókat, besúgókat, erkölcsi nullákat kezd el látni, vagy megpróbál a tényekhez, a mutatott valós teljesítményhez ragaszkodni.
Az előbbi hozzáállás könnyebb, hiszen elég csak az egyszer hallott információkat továbbterjeszteni, a leegyszerűsített következtetéseket tényként kezelni, ám végül egy alapvetően bizalmatlan légkör alakul ki. A második esetben az ember szintén hall pletykákat (ez, amennyire belelapoztam Szvetelszky Zsuzsanna könyvébe, a társadalom egy megkerülhetetlen és nem is feltétlenül ártalmas velejárója), ám ezeket a maguk helyén kezeli és sokkal fontosabb lesz számára, amit maga tapasztal és persze maguk a tények.
A pletyka önmagában nem ártalmas, csak akkor kezd veszélyessé válni, ha kifejezett rosszindulat szüli, illetve ha elkezdik valódi, megfellebezhetetlen igazságként terjeszteni.
Hogy miért álltam neki a fenti okfejtésnek? (amely bekezdésben a személyes motiváció kerül terítékre)
Elsősorban azért, mert most szembesültem először a rosszindulatú MKP-s pletykákkal mint a pletyka tárgya. Persze voltak már előtte is „jóakarók“, akik elmondták helyettem is másoknak, ki vagyok, de úgy tűnik, az EP-választásokkal mindhárman olyan fontos szereplőkké nőttük ki magunkat, hogy Pozsonyban veszi magának valaki a fáradságot és elkezd kitalálni efféle dolgokat.
Azért is írok, mert ahol csak lehet, szeretnék elébe menni a pletykálkodásnak. Azaz, ha a kedves olvasó fontosnak tartja megtudni, vajon mi az igazság abból, amit terjesztenek rólam, kérdezzen meg engem személyesen (nem olyan nehéz megtudni az elérhetőségem). Külön köszönöm annak a két barátomnak, aki felhívott (és akiktől egyáltalán értesültem a dologról), hiszen így tisztázni tudtuk a kérdést.
Ami a tényeket illeti (ami a történetben szinte mellékesnek is tekinthető)
Nem, nem léptem ki és nem is tervezem, hogy kilépjek a Magyar Koalíció Pártjából, így be sem léphettem egy egyelőre meg sem alakult másik pártba. Minden más találgatás csak kitaláció.
Befejezés gyanánt (ahol a szerző elgondolkodik azon, vajon érdemes-e további moralizálni…)
Csak hát marad a rossz szájíz (pedig szoktam fogat mosni).
Jobb volt azon elmélkdeni a hétvégén, hogy hogyan kerülnek csüngőhasú vietnami malacok az Afrika Múzeumba, mint hazajönni és megírni ezt a bejegyzést. És ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, a hétvégén az EP-kampány miatt kissé elmaradt esküvőszervezéssel fogunk foglalkozni a menyasszonyommal. Ha tehát arról hallana, hogy békaemberekkel cseverésztem, vagy hogy a Harry Potter 7. részében én fogom játszani Voldemort szerepét, előrebocsátom, nem igaz. Azért a voldemortos dolgon elgondolkodnék… 
PS Ezt a bejegyzést napra pontosan 3 hete írtam, de a technika ördöge miatt csak most tudtam feltenni - sajnos az aktualitásából mit sem vesztett