Soha nem hittem volna, hogy Geszti Péter dalszövegét valaha próféciaként lehet majd értelmezni.
Korábbi bejegyzésemben írtam, hogy a kedves olvasóknak joguk van megtudni, ki mit gondol egyes kérdésekről, főleg azokról, amelyek minket, szlovákiai magyarokat érintenek. Nos, azt hiszem, hogy a Híd mellett nem lehet elmenni szó nélkül.
Előre leszögezem:
A szlovákiai magyarságnak nem kell több párt, a szlovákiai magyarságnak egység kell. Ez az a kiindulópont, ahonnét elindítom a gondolatmenetemet.
A helyzet azonban más. Sajnos. Az MKP volt elnökének vezetésével alakulóban van egy másik párt.
Az előzmények persze nem mellékesek, ezért fel kell tenni pár kérdést:
Miért pont most?
Az EP-választások igenis fontosak a szlovákiai magyarság számára, bárki bármilyen szórólapot is terjeszt. Ezért nem mint korábbi EP képviselőjelölt, de mint szlovákiai magyar teszem fel a kérdést, miért kampány előtt kellett előhozakodni a kérdéssel? Az időzítés rendkívül rossz volt és külön pozitívumnak tartom, hogy így is sikerült megszerezni a 2 EP mandátumot. Nem akarok populista lenni, de Erdélyben sikerült megszervezni a magyar összefogást és láss csodát (lehet, hogy nálunk ehhez tényleg csoda kellene) majdnem összejött a 4. képviselői hely is. Társaimmal hasonló gondolatok alapján választottuk a „Fogjunk össze, mert a szlovákiai magyarság többet érdemel!” szlogent.
Nem tudtak megegyezni?
Nem voltam ott a tárgyalásokon, ezért nem tudok érdemben nyilatkozni arról, meg lehetett-e volna egyezni. Személy szerint én nem tudok elképzelni egyik oldalról sem olyan helyzetet, amely végül szakadáshoz vezet, de lehet, hogy naiv vagyok. Erre a kérdésre nem is vesztegetnék több szót.
A helyzet tehát június 8-án megváltozott. Alig volt időnk magunkat kiörülni a sikerként értékelhető 2 EP-mandátum megszerzése után, máris itt van a következő kihívás: az új párt.
Most, ezen a ponton azonban el kell felejteni az előzményeket. A szakadás megtörtént, ez most már nem az MKP belügye, hanem a szlovákiai magyarság ügye.
A szlovákiai magyarság érdeke pedig, ahogy az elején is írtam: az egység. A kérdés tehát az, hogyan lehet ezt az egységet újra megteremteni.
Mondhatják egyesek azt, hogy végre „megtisztult” a párt. Nos, ezzel csak az a baj, hogy a szlovákiai magyarok pártjának gyűjtőpártnak kell lennie, ahol bizony többféle nézet, többféle ember összegyűlik. Vannak olyan választók, akiket az egyik, és vannak olyan választók, akiket a másik politikus fog megszólítani és végül arra bírni, hogy válassza a szlovákiai magyarok pártját. Ezért kellene megtartani a sokszínűséget a párton belül és integrálni a különböző nézeteket. Ez persze nem könnyű és a szlovákiai magyar egypártrendszernek bizony sok vadhajtása van-volt, de valahogy úgy vagyunk vele, mint az egyszeri állambölcselkedő, aki szerint a demokrácia nem jó államforma, de a legjobb, ami működik. A párt úgymond „megtisztulása” mellett azt is látnunk kell, hogy a párt meggyengült. Ugyanis azok az emberek, akik elmentek, sok embert tudtak arra bírni, hogy a szlovákiai magyar pártot válasszák. Ezért valahogy abba az irányba kell majd venni az irányt, hogy miután lecsengtek az indulatok, meg tudjunk egyezni.
Ehhez azonban nem szabad elkezdeni kígyót-békát kiabálni egymásra, mert egyrészt annál inkább eltántorítjuk a szlovákiai magyar választópolgárokat a politikától, másrészt annál nehezebb lesz a megegyezés.
Nincsenek illúzióim. A megyei választásokon biztosan két magyar lista fog versenyezni. Csak remélni tudom, hogy a rivalizálás nem fog átfordulni személyeskedésbe. Kimondva-kimondatlanul erre rá is fognak menni a megyei választások, nem várhatjuk, hogy több megyei képviselőnk lesz, mint múltkor. A nagy szlovák koalíció mellett mondjuk amúgy is viszonylag kevés esély lenne többséget szerezni a megyei testületben. De a parlamenti választások más téma.
A választópolgárok is ezeken a választásokon mennek el a legtöbben, mert úgy gondolják, hogy ez a döntés érinti őket a legközvetlenebbül. Ennek igazságtartalmát most ne firtassuk, mindenesetre a parlamenti választásokon való szereplés szimbólumértéke óriási. Ez adja meg az adott párt igazi súlyát. Ezáltal válhat kormányzati tényezővé, ha a koalíciós potenciálja illetve a választási matematika ezt lehetővé teszi. A sikeres szerepléshez pedig egység kell.
Ehhez pedig az az út, hogy a nagy viharzás közepette ne ejtsünk gyógyíthatatlan sebet a másikon, legyen esély a megegyezésre.
Bízván a pártvezetők bölcsességében, józanságában erre szeretném kérni őket és ha már Gesztivel kezdtünk, folytassuk az idézetet:
„Lemehetsz Híd-ba, de nincs, aki felavat,
nincsen baj, szedd össze magadat!” 