Remélem, sok helyen találkozott a kedves olvasó választási anyagainkkal, ebben a bejegyzésben rendhagyó módon pár kulisszatitkot osztok meg az érdeklődőkkel.
Bár részt vettem kissé a központi kampányszervezésben is, de ennek titkainak fürkészésére vannak nálam avatottabb emberek is, ezért inkább a hármunk kampányával foglalkozom.
Először is miért hárman fogtunk össze, amikor két karika van? Miért pont mi?
Kezdeném a második kérdéssel: azért mert már pár éve ismerjük egymást, megbízunk egymásban és tudjuk, hogy mindenki megtesz minden tőle telhetőt a siker érdekében, és nem utolsósorban: szinte napi kapcsolatban vagyunk. Ezzel nagyjából meg is magyaráztam, hogy miért hárman, hiszen nem lett volna teljes a csapat, ha valamelyikünk kiesik.
Mindenki hozzá tudta tenni a magáét a kampányhoz, ötletekben, kapcsolati tőkében és azt hiszem, a végeredményt tekintve nem is sikerült rosszul.
Volt persze egy gyakorlati vonulata is az egésznek, hiszen így harmadolódtak a költségek, ami nem mellékes kérdés válságoktól sújtott világunkban… És persze, ahova egyikünk eljutott, oda eljutott másik kettőnk is.
Harmadrészt volt szimbolikus üzenete is:
- hárman fogtunk össze, mint anno 11 évvel ezelőtt a három magyar elődpárt.
- mi összefogtunk és ezt üzenjük a tisztelt választóknak is, hogy együtt sikerülhet
- a jelenlegi politikai helyzetben talán nem is tudtunk volna találóbb szlogent találni: “Fogjunk össze!”.
És ha már a szlogennél tartunk, elég komoly fejtörést okozott, mi legyen az a rövid üzenet, ami majd felkerül a plakátokra, szórólapjainkra. De hogy egyértelművé tegyük, alcímet is választottunk hozzá: „mert a szlovákiai magyarság többet érdemel”.
Ezt kifejtve: a szlovákiai magyarság több odafigyelést, több támogatást és több EP-képviselőt érdemel.
Ezek után azt kellett elmagyaráznunk a szórólapjainkon, hogy bár hárman vagyunk, csak két karika van. Ezt tárgyiasítottuk egy bicikliben, aminek ugyebár két kereke van. A tandem ötlet is azért jött, hogy lássák, fiatalos csapat vagyunk, amely egy irányba teker és bármilyen párosításban megállja a helyét. Maga a tandem egyébként Budapestről érkezett közénk Morvai Tündének köszönhetően. Nagyon rossz rajta hátul tekerni, elöl teljesen szokványos, de akár egyedül is jól lehet vele haladni – próbáljátok ki, jó buli!
A kötelező programokon kívül – szórólap, plakát, óriásplakát - szerettünk volna még valami egyedit is beletenni a kampányunkba. A blog az MKP-nak köszönhetően megvalósult, így teret kaphattunk a részletesebb bemutatkozásra, elmondhattuk benne, miként látjuk mi Európát, és mit tennénk, ha bejutnánk az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ-es listán szereplő fiatal jelöltek kerestek meg aztán minket, hogy jelentessünk meg egyszerre egy blogbejegyzést, amit végül tegnap délben tettünk fel egyszerre. Ennek szimbolikáját azt hiszem, fölösleges túlmagyarázni, elég, ha valaki elolvassa a bejegyzés szövegét.
Arra gondoltunk, hogy egy kisfilmmel még érdekesebbé tehetjük a kampányunkat. A karika motívumra építettünk, és Molnár Csabiék a filmen ragyogóan visszaadták az elképzeléseinket. Az első három figyelmes néző, aki személyesen elmondja nekem, milyen karikamotívumokat talált a filmben (legalább 4-et), vendégem egy sörre. A második, kísérőszlogen ezek után a szórólapunkon sem lehetett más, mint: „Karikázzon ön is!”
A karikázás egyébként nem olyan bevett szokás Európában, hiszen sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem módosíthat a választó a párt által meghatározott sorrenden. Nálunk viszont igen. Ez egy újabb olyan jog, amivel élnünk kell, hogy olyanok képviseljenek bennünket Európában, akikben megbízunk.
Végezetül még a saját kampányomról pár szót.
„Az otthon Szlovákiában, magyarként Európába” szlogen velős összefoglalása annak, hogy milyen célok vezérelnek munkámban.
A szórólapon található ajánlásra Halzl József urat kértem meg, hiszen sok-sok éve ismerjük egymást, sokat dolgoztunk együtt, főleg a beiratkozások kapcsán.
A szórólapon található képet egy barátaimmal együtt töltött budapesti sörözős beszélgetés ihlette, miszerint a 11-est nem szabad kihagyni. Korábbi focista múltam miatt testhezálló is volt a szlogen. (sokkal inkább mint a: „Csaba már járt a csillagösvényen”, „Válaszd őt, mert eleven – 11-es, érted!”, „Mi nem tankkal megyünk Európába…” stb.). Ehhez már csak az kellett, hogy az alistáli focimeccsen 11-es rúgásokra kerüljön sor. 
De hogy bontsuk ki ezt a képet is:
- minden focirajongó emlékszik az idei görög kupadöntőre - AEK-Olympiakosz 4-4 (11-esekkel 14-15) - ahol 34 db. 11-est lőttek. Egyszerűen nem tudták kihagyni a 11-est…
- és álljon itt még egy emlékezetes 11-es párbaj, amit anno élőben a rádióban hallgattam és ott ugráltam örömömben. Bizony-bizony Hrutka Rudi sem hagyta ki, és a végén mennyire örült…
Végezetül, a kampánycsend előtti utolsó bejegyzésem végére álljon itt a szlogenem, amivel minden rendezvény végén búcsúztam:
A 11-est nem szabad kihagyni!